A szüleim mindig féltettek. Vallásos családból származom, éppen elég volt nekik, hogy a kicsi lányuk Isten csúf játéka miatt egy megvetett torz mutáns lett. Mikor eljött a 18. születésnapom, az erőm akkor teljesedett ki. Képes voltam megváltoztatni a testem molekularendszerét és láthatatlanná válni, ahogy mások hívták, de ezzel együtt járt az is, hogy tárgyakon nyúltam keresztül. Az általános iskolai ballagásom napján derült ki, hogy nem vagyok átlagos. Épp elbújtam a mosdóban leküzdve egy pánikrohamot, mikor bezártak oda. A mai napig nem tudom hogyan, de akkor sikerült átmennem az ajtón.
Mindenki szörnyként tekintett rám a családban és titkolták a tehetségemet, egészen addig a napig míg nem jött el hozzánk egy férfi. Kerekesszékben ült és rettentő kedves volt, megértő. Felajánlotta, hogy járjak az ő általa vezetett iskolába. A szüleimnek szégyen és teher voltam, gy megszabadultak tőlem, én pedig kifejezetten örültem neki, hogy olyan emberek között lehettem, akik nem néztek rám megvető pillantásokkal és megértettek.
Amint levizsgáztam, tanársegédként kezdtem dolgozni az iskolában Jane mellett. Ő volt a mentorom és nagyon jó barátom. Épp a nyári szünet napjait éltük, mikor Logan és a többiek kitalálták, hogy mozduljunk ki. Sok kedvem nem volt hozzá, de nem akartam senkit megbántani, így velük mentem a bárba. A bár elégé a belvárosban volt és érdekes névvel címkézték fel. Valhalla.
Zajos volt, füstös, de hangulatos. Később kiderült, hogy a Bosszúállók is ott tanyáznak, ha akad egy kis szabadidejük. Az egyik asztalnál éppen ott ült Thor, a villámok istene és valami vörös hajú nővel nevetgélt a söreik fölött. Biztos ő a párja, gondoltam magamban. Aztán még ott volt Steve Rogers, alias Amerika kapitány. Sose hittem volna, hogy az a kocsmába járós fajta. Rajongtam a pasasért. Ő valami félhosszú hajú sráccal dumálgatott a pultnál, akinek csak a hátát láttam. Biztos valami ismerőse. Nyugtáztam magamban.
Ahogy kiszúrt a csapatuk, rögtön lepacsiztak az X-ekkel és belekezdtek a nagy billiárd versenybe. Furán éreztem ennyi híresség és szuperhős között az egyszerű kis kantáros farmeromban. Kikértem magamnak egy vodkanarancsot és csak bámultam a sarokban lévő TV-t, mikor odavágódott mellém az előbb említett vörös haj nő.
-Szia, Bianca vagyok. - nyújtott kezet mosolyogva.
-Lexy. - viszonoztam a mosolyát. Annyira jó kedvű volt, hogy képtelen voltam levenni szemem a hófehér arcáról.
-Az X-ekkel jöttél? - kezdett bele a csevegésbe, mire bólintottam.
-Igen. A suliban tanítok.
-Az mennyire király! - kért magának egy sört. Már értettem mit evett benne a villámok istene. Egyszerűen be nem állt a szája és talpraesett volt
-Te és Thor? - kérdeztem rá a biztonság kedvéért, mire elpirulva felmutatta a kezén csillanó gyűrűt. Nem gyémánt volt, inkább valami nem evilági kő.
-Neked van valakid? - fektette tenyerébe a vállát és nagyokat pislogva várta a választ.
-Nem, nekem... nincs. - köszörültem meg a torkom. Eléggé cikinek éreztem, hogy még sosem volt. Nem, hogy Istenség, de még egy utcai csöves se.
-Remek! - tapsikolt. Nem értettem miért örül ennek ennyire, de a reakciója lesokkolt. Hirtelen elkapta a karom és húzni kezdett az egyik box-hoz, ahol Steve Rogers és a különc barátja ült. A hátán is megakadt a szemem, de szemből még szexibbnek tűnt. Az arca semmit nem árult el, de a mosolya meleg volt és kedves.
-Steve, Bucky, ő itt Lexy. A Xavier suliban tanít. Lexy, ők is Amerika Kapitány és a Fehér Farkas. - kacsintott, azzal ott hagyott a számomra két vadidegen férfival.
Minden bátorságom összeszedve markolásztam a poharamat idegesen, de megkérdeztem.
-Leülhetek?
-Persze! - húzódott odébb a Bucky nevezetű, így kínálva a mellette lévő hellyel. Leültem és vártam a kellemetlen csöndet, ami végül nem érkezett meg. Szépen bevontak a beszélgetésbe. Két igazán okos férfiról beszélgettünk, akik imádtak olvasni, akárcsak én. Épp az egyik verses kötet borítójának témáján vitáztunk, mikor Jane megállt az asztalunk felett.
-Én megyek haza, Lexy elvigyelek? - vonta össze szemöldökét a furcsa társaság láttán.
-Nem kell, majd én elviszem. - szúrta oda Bucky, mire reagálni sem maradt időm és már döntöttek is a sorsom felett.
A hazafelé út nevetségesen rövidnek hatott. A motor hátulján lobogtatta szél a tincseimet, amik ki-ki szöktek a bukósisak alól. A bejáratnál Bucky csak egy puszit nyomott az arcomra, de ígéretet tett, miszerint hívni fog holnap. Lemondóan csóváltam meg a fejem és elvonultam aludni. Nem bíztam az ilyesfajta ígéretekben.
Mégis hívott. És azután is. A végén azon kaptam magam, hogy egy hónapja randizunk. Több csókot váltottunk addig, de sosem haladtunk tovább. Meg akartuk ismeri egymást, mielőtt.... még a gyomrom is görcsberándult, mikor rájöttem, hogy mi lesz ennek a vége. Szerelembe esés, aminek vonzata.... az ágy.
Az egyik randi után Bucky lakásán ücsörögtünk és feljött a téma. Elmondtam neki mindent, mire csak megértően bólogatott. Aztán egyik pillanatról a másikra azon kaptam magam, hogy egy szál melltartóban fekszem a hátamon, ő pedig rajtam, a pólója sehol. Épp szólni szerettem volna, hogy gyorsan haladunk, mikor átváltott lassú és óvatos mozdulatokra. Meg akartam állítani, esküszöm, de a végén annyira jól estek az érintései, hogy nem tettem. Tudta mibe vágja a fejszéjét és aszerint is cselekedett. Elvonta a figyelmem mindenről, csókjai finomkodóak voltak és puhák. Sikerült elérnie, hogy mindenhol őt érezzem. hangját a fülemben, az illatával megtelt az orrom, az íze a számban, az egész testemen mindenhol Ő volt. Oly annyira elvonta a figyelmem, hogy meg sem éreztem, mikor csusszant belém. Mindenhol fájdalomról írtak, de ez elmaradt. Helyébe jól eső bizsergés lépett és hirtelen, mint egy bekapcsológomb kipattantak a szemeim. Az arcán színtiszta élvezet volt, ami tükrözte a saját érzelmeimet. Szemei lehunyva, szája kissé tátva, mire nem bírtam ki és megcsókoltam. Felhívásnak vette keringőre, mert elkezdett gyorsítani. Úgy kapaszkodtam a vállaiba, mint akinek az élete múlik rajta. Aztán egy határozott mozdulattal térdre tornázta magát, anélkül, hogy egy centit is kijjebb került volna, és fém ujjaival a csípőmbe kapaszkodva teljesen átadtuk magunkat egymásnak, egészen a totális kielégülésig.
Izzadtan bújtunk össze, levegőért kapkodva, mire felnevetett.
-Mi az? - bújtam zavartam a mellkasába.
-Meg sem kérdeztem még... leszel a barátnőm? - vigyorgott önelégülten, mire oldalba böktem és csak motyogva a bőrébe suttogtam bele az igeneket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése