A puha fotelben ülve húztam magamra a takarót és igyekeztem a legkevesebb hangot kiadva elállítani a könnyeim folyását. Sírtam akár egy gyerek, pedig semmi más nem történt, csak egy romantikus este után kiültem a teraszra és felnéztem a csillagokra. Na, de kezdjük az elején...
Több évvel ezelőtt Thanos megjelenésének következtében meghalt. A lila padlizsán fejű diktátor megölte őt. Nem törődve azzal, hogy vannak emberek, akiknek számít. A bátyja, vagy esetleg a szerelme, vagyis én. Mikor Thor visszatért a csata közepén, reménykedtem. Szinte boldog voltam. Addig, míg a csata végén Thor közölte velem a szomorú valóságot. Loki halott.
Most pedig itt ülök, bámulom a csillagokat és itatom az egereket. Már rég túl kellene lennem rajta. Új ember mellett, újjá születni. Mégis, Steve tündéri, a szívét lelkét beleadja a kapcsolatunkba. Én meg pléddel csillapítom a fel-fel törő zokogásom hangjait Igazi szerencsétlenség vagyok. Az este gyönyörű volt. Romantikus vacsora, ölelések és csókok. Egy kellemes beszélgetés, halk zene. Tánc. Aztán leszállt az éj és papucsba, köntsbe bújva kiültem Vele beszélgetni. Kiönteni a lelkem és elmondnai mennyire hiányzik. Mennyire fáj és valószínűleg sosem fog elmúlni a fájdalom, amit a maga után hagyott űr hagyott. Reménykedem benne, hogy hallja a hangomat. Látja, hogy boldog próbálok lenni több-kevesebb sikerrel és túllépni, még sem megy. Remélem, hogy érzi valahol az égben, a Valhalla csarnokában egy korsó sör mellett, hogy mindig, ha eljő az éj, ő előbukkan és akár a fognyűvő manócska, egy fúróval hasítja ketté a szívem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése