2019. március 14., csütörtök

Is this...?

Szúrós szemekkel figyelte, ahogy a villán egyensúlyozva számba vettem és megrágtam egy darab almás csirkemellet. Gyűlöltem, ha valaki evés közben figyelt, de nála valamiért mégsem zavart.
-Segíthetek? - vontam fel a szemöldököm és odaszúrtam az idegennek.
-Nagyon szépen eszel. - Közölte, mintha csak Nagyi fogadója előtti járda minőségéről diskuráltunk volna. Megálltam a rágásban és az idegenre emeletem tekintetem.
-Lehet másnál próbálkozni. - Válaszoltam bunkó hangsúllyal, hátha észre veszi magát, azzal tovább ettem a sajtos finomságot.
-Ha nem haragszol ideülök. - Mondta, majd átült velem szembe a boxba, de meg se várta míg elküldöm melegebb éghajlatra.
-Úgy látom neked teljesen mindegy. - Sóhajtottam és nagyot kortyoltam a hideg kólámból.
-Neal vagyok. - Nyújtotta felém a kezét, amit én fél perc nézegetés után egy félrepillantással visszautasítottam. Ez az ember levakarhatatlan! Már pár napja is látszódott, mikor nem engedtem be a lakásba, de most még nehezebb esetnek tűnt. 
-Rho. Mehetsz is. - Túrtam odébb egy darab almahéjat. Nem szerettem volna belekezdeni a beszélgetésbe. Helyes srácnak tűnt, de közben elég rámenős is volt, plsuz sütött róla, hogy nem ide valósi. 
-Mese szép vagy. - kacisntott rám. Ó, ha tudná! Nevettem fel magamban. 
-Kössz. Mostmár tényleg leléphetsz. -Néztem rá komolyan, majd elővettem az aznapi újságot és magam elé tartva próbáltam koncentrálni a betűkre. A kövektező pillanatban egy ujjal, hangos csörgés követte mozdulattal lehúzta az újságot és kajánul vigyogó képével találtam szemben magam. 
-Meghívhatlak egy italra? 
-Nem. - Forgattam meg a szemem és próbáltam egyenesbe igazítani a hírlapot. 
-Azt hittem egy kalóz sokkal kalandvágyóbb... - motyogta, mire levágtam a papírhalmot és mérgesen ránézve próbáltam szugerálni, hogy mégis honnan tud a másik énemről. Kacsintott egyet, de semmi válasz ne érkezett. 
A kövekező pillanatban összerezzentem a bejárati ajtó csapódásától, de csak egy hirtelen elviharzó fekete foltot véltem felfedezni. Számomra egyértelmű volt a személy kiléte, míg Neal pislogva kérdezte:


-Ez...Killian? - hápogott, de nem értem rá sokkot kapni a felfedezésén, vagy, hogy honnan ismeri a Kapitányt. A kalóz után rohantam, magam mögött hagyva az ismeretlen fickót és egy igen bőséges számlát. 
-Hook! - kiabáltam utána, de mire sikerült beérnem, már a Jolly Roger fedélzetén engedte ki a gőzt. 
-Mit akarsz Rhodia? - bökte oda flegmán. - Menj vissza, vár a randid. Bae jó party. A legjobb lesz neked. 
-Miről beszélsz? - hápogtam. 
-Mindegy, ne pazarold az időmet. Elő kell készüljek, ugyanis este Emmával van találkozóm. - Vetette oda, majd lemászott a hajó belsejébe, faképnél hagyva engem és az összes megválaszolatlan kérdésemet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése