2018. május 25., péntek

17. Teljesen összemorzsálod az ágyam


- Tényleg ezt kell nézzem már megint? - dőltem végig az ágyon és ráhúzva a párnát a fejemre gondoltam át újra a kérdést: Kellett ez nekem?
- Most mi bajod van? A Ryan közlegény megmentése igenis egy klasszikus! - szedte ki maga alól Steve a távirányítót, hogy még több hangot adhasson a TV-re. Szemem forgatva kászálódtam fel ülő pozitúrába és járatni kezdtem az agyam, mégis mit lehet ennyire szeretni a háborús filmeken. Pár perc után meguntam, így szó nélkül lebattyogtam a konyhába. Úgy éreztem, ha már századjára is végig kell nézzem, legalább éhen ne haljak.


Lenn az asztalkörül díszes társaság fogadott. Lily éppen kávét főzött, míg Bucky és Thor söröztek. Bianca pedig valami szétázott chipset próbált kihalászni a sajtszószból. Mikor észrevettek, mind csodálkozva pillantottak rám. Még nem nagyon fordult elő, hogy itt a házban találkoztunk volna. Lily volt az egyetlen aki nem zavartatta magát. 
- Iszol te is? - Nemlegesen megráztam a fejem és a szekrényhez lépve több zacskó chipset kotortam egy hatalmas tálba. A hűtőből feltankoltam energiaitallal. 
- Merre mentek? - kérdeztem a frissen vasalt ingek és csicsás szoknyák láttán. 
- Csak hozzánk - vont vállat Thor, de láttam, hogy kicsit lesüti a szemét zavarában. Gondolkodni kezdtem, mi is lehet a program, mikor rájöttem milyen nap is van. 
- Értem! - hagytam annyiban, de Lily magyarázkodásba kezdett. 
- Azért nem hívtunk, mert ugye te meg Loki... Steve pedig... - hebegett-habogott. 
- Lily, nyugi. Loki születésnapi buliján sem az exének, sem pedig annak az új párjának nincs helye. Ha pedig most megbocsátotok, megyek mert megy a kedvenc filmem. 
Azzal a némán tátogó társaságot ott hagytam a földszinten. "Megy a kedvenc filmem." Ekkora hazugságot. Igazából nem éreztem magam sem megbántva, sem kirekesztve. Egyszerűen csak bosszantott, hogy két felé szakadt a társaság egy hülye szakítás miatt. Inkább berontva a szobába magamra erőltettem egy hatalmas vigyort és rápattanva az ágyra, törökülésbe vágtam magam. 
- Na, meghalt már valaki? - vonogattam a szemöldököm Steve felé, aki csak egy csúnya pillantással díjazta a kijelentésemet. Előszedtem a telefonom, szépen magam elé helyezve, majd minden chipset - jó hangosan csörögve - beleöntöttem a tálba. Mivel az öt zacskó közül 3 volt a kedvencem, így folyamatos zörgés közepette túrtam ki a szemeket. 
- Teljesen összemorzsálod az ágyam! - csóválta Steve a fejét és próbálta a lepedőről lesöprögetni a maradékot. A rendmániája annyira viccesnek hatott a szituációban, hogy inkább fogtam és a zsíros kezemmel végig simítottam a frissen borotvált arcán.
- Ne foglalkozz vele - kacsintottam rá, mire csak lemondóan felsóhajtott és a kezembe nyomta a távirányítót.
- Rendben van. Legyen, amit te szeretnél nézni. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése