Bocsika.. :/ :"D
Tudom jól, hogy furcsa vagyok mostanában. Látom, ahogy néznek rám a többiek. Tudom, hogy azt gondolják rólam megőrültem, vagy talán csak azt latolgatják meddig tart még a havim, hogy ennyire zakkant vagyok. Minden neszre, szóra mozdulatra megdermedek, nem tudok kinyögni egy értelmes szót és nem vagyok képes a szemükbe nézni. Ha meg teszem, egész biztos az a személy lesz a következő rémálom főszereplője.
Bár nem mintha anélkül együtt tudnék élni ezzel az egésszel. Borzalmasan festhetek. Nem merek tükörbe nézni, mert akkor előtör belőle az a valami.. Az a valami ami én voltam, miközben megöltem Steve-t. Ha megnyitom a csapot, hogy legalább megmossam az arcom, félek előtörnék belőle valami árnyként, ami arra készteti Ragna-t, hogy akassza fel magát a padláson.
Pedig azt hittem már rég elfelejtettem ezeket, csak a többire emlékszem. De nem.. Itt van mind, itt kering az agyamban.. De a legfrissebb az.. Az a mai.. amiben Tony volt a főszereplő..
Pedig minden olyan tökéletesen indult, aztán.. Aztán azt hiszem megmart az a fekete özvegy, amit a napokban láttam a szoba egyik sarkában gubbasztani..
Álmomban pedig..
Csontjaihoz érve gondolkodtam el rajta, hogy megérte-e ez a pár órás feketén szerzett szerelem, amit sosem éreztem még ilyen hosszú ideig. Arcomat a forró víz-áztatta cafatokba nyomtam, amiket csak a bőr vékony szála kötött össze a testtel. Levegőt fújtam rá, valahol mélyen reménykedve,hogy feléled és újra átélhetjük mindezt, de mikor kiemeltem a vér és víz keveréke borította, most már halvány pirosra festett arcomat, ami oly melegnek hatott a hideg padlóval és káddal érintkezvén, láttam a szenvedéssel kevert orgazmust meredt arcán. Engem nézett. Biztatott még mindig, így fejem tenyeréhez nyomta, simogasson még, simogasson úgy, mint amikor a combját haraptam. De nem tette. Először majdnem megsértődtem, majd okoltam magam minden egyes falatért. Majd elborzadva pókjáráshoz hasonló abszurd mozgást végezve alkarommal és lábaimmal siettem hátra míg el nem terültem a jéghideg csempén. Kapaszkodni próbáltam. A levegőért úgy kapkodtam, mint a vízben fulladozó. Éreztem, hogy minden nyelés kúszik vissza, de leparancsoltam őket. Öt vörös ujjammal hajamat szántottam hátra, reménykedve abban,. hogy legalább ott nem kenem össze magam . Sós könnyeim utat tisztítottak a nem saját vérfoltjaimon. Másik kezem addig pihent, végül két ujjamé lett a piszkos munka, amik közé nemsokára szám és nyelőcsövem szorult, amiből elötőrt a szerelmem. Tony nem volt már friss, de mégis forró, szúrós szagú, folyékony és hiányos. Beletenyereltem. Szeretni akartam még, áldani. Hátából harapni. A pár órányi múzsám testének kis része előttem folyik szét megalázva és szenvedve, mégis arcán arcán a teljesség eljövetele tükröződik. Kezemet felém nyújtva sietett vissza hozzám.
Mert én voltam az a szörnyeteg, aki szirénként a halálba vonzotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése