2018. február 22., csütörtök

Can't rain all the time

Ez ilyen... fura. Na, nesze. Olvass valamit és mielőbbi gyógyulást! <3


Egy nap. Egy nő. Egy férfi. Egy élet.

Raven dühösen vonult el a fürdőszobába. Képtelen volt elhinni, hogy ez az egész megtörténik vele. Ő egy harcos volt, nem pedig valami elcseszett hercegnő.  A mese nem érhetett így véget, hisz mindig történik valami, ami tönkreteszi az emberek életét. Emberek? Ó, igen! Jelen pillanatban csak egy menekülni vágyó embernek érezte magát. Rettegés kúszott fel gerincén.
- Odin szakállára, szedd már össze magad, te nyomorult! - motyogta magának a tükörben. Haja kivételesen a feje tetejére volt tűzve, laza konyban. Egyszerűen nem ismert magára. Méregzöld ruhája lágy selyemként hullott a bokájáig. 
- Gyere ki azonnal! Mindjárt kezdünk. Frigga infarktust kap az égben, ha most visszavonulót fújsz - dörömbölte Bianca a vékony ajtó túloldaláról. Mérgesen lépett ki Raven és leült az ágy szélére.  
- Nem megyek sehova. Ez az egész marhaság. 
- Na ide figyelj kisasszony! Te egy hadvezér vagy, szedd össze magad, állj fel szépen és igázd le a vendégsereget. Egy rohadt éve készülünk erre a napra, nem futamodhatsz meg! Fogod magad, betolod a képed a trónterembe és hozzámész ahhoz a mókamesterhez - kiabálta Bianca, mire Raven szemöldöke a homloka közepéig kúszott. Sosem hallotta a lányt káromkodni, vagy egyáltalán dühösen üvöltözni. Be kellett vallja, hogy igaza volt. Mindennél jobban vágyott a benn zajló eseményekre, de mélyen belül rettegett. 
- Te könnyen beszélsz. Megyek már. Ne kiabálj velem és amúgy is! Vigyázz a szádra... - mosolyodott el és egy nagy levegőt véve kilépett a rászegeződő szempárok tüzébe. 


- Ez nem nekem való - motyogta Loki, míg bátyjával a jobbján készült igába hajtani a fejét. Tenyere izzadt, a ruhája szúrt és fojtogatta. 
- Mindjárt elájulsz öcsém - nevetett fel Thor öblösen. - Szedd már össze magad. Épp készülsz nőül venni az egyetlent, aki képes téged elviselni. A helyedben örülnék, hogy egyáltalán találkoztatok. 
- Kedves szavak - húzta el Loki a száját. 
- Őszinték. 
- Még jó, hogy nem ezer évvel ezelőtt vagyunk. Akkor a szent kardot is meg kellett volna szerezzem és feláldozni egy vaddisznót. 
- Lehet jobban menne, mint amit most művelsz. Ugyanmár! Világokat akartál leigázni, alattvalók felett uralkodni és szörnyeknek parancsolni. Mi olyan rettenetes ebben a csodálatos napban?
- Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet számomra a házasság - vallotta be. 
Thor elgondolkodva mosolygott, majd hátba veregette testvérét és annyit mondott:
- Ne aggódj annyit, vagy együtt éltek le még ezer évet, vagy fél éven belül megölitek egymást. A világok mindenféleképpen jól járnak. 

Raven a robusztus trónus előtt ácsorogva várta, hogy Loki megérkezzen. Odin fél szemével megállás nélkül az arát pásztázta, aki ettől - ha lehetséges - még feszültebb lett. A Friggát jelképező korona a trón karfájára helyezve ékesítette az amúgy sem fénytelen ülőalkalmatosságot. Bianca a balján lévő ezüst fotelban foglalt helyet, mint rangidős hercegnő, Odin és Frigga menye, Odin fiának, Thornak felesége. 
- Könnyen dirigálsz - suttogta Raven, de abban a pillanatban nem volt ideje tovább morogni, ugyanis a két Odinson büszke léptekkel igyekezett felé. Őt csakis Loki érdekelte, hasonló tónusú ruházata tetszett a lánynak, de sápadt arca nevetésre késztette. Nem csak ő félt egyedül. Mimikája fagyos volt, mégis inkább úgy nézett ki, mint aki bármelyik perben elhányhatja magát. 
Mire mellé értek, Thor helyet foglalt, Odin pedig felállt és tiszteletet parancsoló hangjával elnémította az udvar népét. Raven az első pár mondatot nem is hallotta, úgy döbörgött szívverése a fülében. 
- ... a mai nap csodálatos adomány mindenki számára. Nem csak, mint apa mondom, de mint királyotok is, hogy egy herceghez méltó és biztos kezű nőt köszönthetek a családban. Vezetői képességeiről már rég tanúbizonyságot tett, hiszen neki köszönhetjük szabadságunkat többszörös értelemben is. Loki... te maradj olyan, mint mindig is voltál és tiszteld a nőt, ki veled életét megosztja. Fogjátok meg és cseréljetek kardot, mely életetek összekötését szimbolizálja. - A fiatalok úgy tettek. - Mondjuk el az imát, hogy házasságotok szentségét semmi ne törhesse meg. 

Együtt: 
Ó vánok legyönyörűbbike,
kinek kocsiját két macska húzza,
a szerelem és szenvedélye asszonya,
sietve hozz az én életembe is tüzet,
mielőtt végleg kihűlne a szívem.

Loki:
Hozd el nekem a lelkem másik felét,
akit az istennek szánnak nekem,
kivel sorsomat beteljesíthetem,
aki egészen Asgardig repíti fel szívemet.

Raven:
Leljünk örömöt férjemmel egymásban,
éljünk hűségben és boldogságban,
szerelmünk ne szenvedjen semmiben hiányt,
ez az amit az én szívem kíván.

A ceremónia végén a páros asgardi szokás szerint a kezén ejtett vágással pecsételte meg esküjét, mely Odin korsólyába folyatva keveredett, ezzel is megerősítve az összetartozásukat egy életre. Thor a Mjölnirrel ráruházott hatalomnál fogva megáldotta őket gyermekkel, majd megkezdődött a tánc és a mulatság. 

Raven épp Heimdallal táncolt, mikor valaki megkopogtatta a vállát. Szembe fordulva két jégkék szempárba ütközött. Egyetlen szót sem szóltak egymáshoz, csak hagyta, hogy a két kar átölelje és táncba hívja. Férje illata minden pólusát eltömítette, éjfekete haja az orrát csiklandozta. Ekkor ébredt rá, hogy megérte a sok szervezés, stressz. Nem is értette mitől félt. Ő volt az a fél, aki mellett élete végéig létezni akart. Akivel nevetni, harcolni és sírni szeretett volna. Boldog volt, hisz ez azaz egy nap, mikor egy nő és egy férfi, egy közös életet kezdenek együtt. Akár a csatamezőn a bajtársak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése