Furnishings with an angel

Köszönöm szépen a szíves fogadtatást! A GIEN Univerzum és darabjai otthonra leltek. Kezdjük egy ilyennel, mert csak:


A bunkerban hetet ütött az óra, mire a két lány álmosan ült le egymás mellé a konyhába. Nem szóltak a másikhoz, csak a kávéfőző sercegése törte meg a kora hajnali csend békéjét. Az illat terjengett, hőseink pedig egyre éberebbek lettek, minek következményeként eluralkodott rajtuk az izgalom. Tudták milyen nap van, hiszen erre vártak már hónapok óta. 

Akkor történt ugyanis, hogy a még békésen alvó két vadász elvesztette a fogadást. A tét pedig nem mást volt, mint egy átalakítás. Jól hallottátok! Engedélyt kaptak, hogy új bútorokat és egyéb tárgyakat hozzanak az addig legénylakásként üzemelő helyre. 

- Akarok egy új kanapét - mondta Gina és merengve döntötte arcát a tenyerébe. 

- Új komód a szobába! - kontrázott Jen, amíg kitöltötte az éltetőt nedűt négy különböző bögrébe. - Sam soha nem engedte volna, hogy kidobjam azt az ócska szart. 

- Kellett nekik elbízni magukat a vérfarkassal kapcsolatban - nevetett a vörös. Mind a ketten egyszerre sóhajtottak fel az emlék hatására. Előttük virított a két Winchester önelégült képe, ahogy vigyorogva fogadás tárgyává tesznek egy vadászatot. A lányok győztek, mint a mellékelt ábra is mutatja. 

- Jó reggelt - jelent meg Castiel a tűzhely előtt. Furcsa látványt nyújtott, amitől Jen és Gina azt sem tudták nevessenek, vagy sírjanak. Az angyal öltözéke merőben más volt, mint eddig bármikor. Egy farmer és kék kötött kardigán, fehér sportcipővel. 

- Veled meg mi történt? - krákogott Jen a kitörni készülő, vissza fojtott kacagástól. 

- Tudom mi van ma. Ma megyünk vásárolni, igaz? - nézett körbe komoly tekintettel.

- Igen Cas, de azt nem tudtam, hogy te is szeretnél jönni - emelte Gina szájához a bögréjét. Abban a pillanatban csoszogások zöreje közeledett, az ajtóban pedig két fáradt tekintetű, félig még alvó srác ingatag alakja tűnt fel. Köszönés nélkül kapaszkodtak a bögrékbe és helyet foglaltak. Samben volt annyi, hogy Jen mellé telepedett, de Dean a lehető legcsendesebb zugot kereste. 

- Dean - kezdett monológjába Castiel, mire a vadász egyetlen mozdulattal leintette, rá se bagózva.

Megvárták amíg a srácok nagyjából észhez térnek és egymás mellett állva, fölényes vigyorral újságolták el a hírt. 

- Ugye tudjátok hova megyünk ma? - tette karba Gina a kezét. Dean értetlen arccal nézett öccsére és szinte hallhatóan kattogtak a fogaskerekek az agyában, hogy ugyan mikor találtak új ügyet. Sajnos Sam képe is tudatlanságot tükrözött, így Jennek megesett rajtuk a szíve.

- Vásárolni - csapta össze két tenyerét. A testvérek egyszerre nyögtek fel, mint akiket fizikai fájdalom ért. 

- Már értem miért néz ki úgy Cas, mint aki a Modern család egyik részéből lépett ki - fintorgott Dean.

- Az eladó szerint pont ideális az Ikeába - biccentett az angyal. 

- Ikea? - csendült Sam kétségbe esett hangja. - Drága Jen... - kezdett bele a könyörgésbe. 

- Ne Jenezzél! Elvesztettétek a fogadást. Öltözzetek és indulunk. Lehetőség szerint lazába, mert nem szeretnénk feltűnést kelteni a mágneses bejáratnál több kiló fegyverrel. 

- Átkozott boszorkány... - motyogta az ifjabbik Winhester, de mind a ketten elindultak a parancs hallatára.

Alig fél óra múlva a lányok farmerban és laza trikóban, összekötött hajjal várakoztak. Éppen a kamu bankkártyákat szedték össze, mikor Sam talpig fekete melegítőben húzta fejébe a sapkáját a lépcső fordulóban. 

- Előre rosszul vagyok ettől - húzta el a száját. 

- Neked ebben van gyakorlatod, hiszen éltél hasonló helyzetben, azt sem tudom hogy kell viselkedni egy ilyen helyen! - duzzogott Dean. Mikor leértek, a csajok szeme csillogott a büszkeségtől. Életükben nem látták ennyire természetesnek és átlagosnak a két vadászt. Igaz, Gina kicsit ferde szemmel nézett Deanre, aki talpig szürke öltözetéhez egy fejpántot is a homlokára húzott, de nem tette szóvá. 

Az Impalából kiszállva igazán furcsa látványt nyújthattak, de nem törődtek az őket bámuló emberekkel. Magabiztosan lépkedtek be az áruházba, ahol nyüzsgő tömeg és kilométeres folyosók fogadták őket. Jen elővarázsolta a listát és vezérként irányította a csapatot egy anyagokkal és függönyökkel teli sorra. 

- Ez bűn ronda - fogdosott Dean egy bugyi rózsaszínű, csipke mintás darabot. 

- Pedig jól mutatna a szobában - cukkolta Gina, mire a vadász arca feltűnően szenvedő mimikát sugárzott a többiek felé. Nevetve szedtek össze pár vöröses sötétítőt a nappaliba.

- Nincs is ablak az egész rohadt bunkerban - tolta Sam a kocsit mérgelődve, de senki nem törődött vele. A fürdőszobákba is vettek kilépőket, Dean ragaszkodott a puha, feketéhez, míg Sammy Jennek nem hagyta ugyanezt, így végül kiegyeztek egy sötétkékben. Bedobáltak pár piros, kék és fekete törülközőt, aztán az ágyneműknél kötöttek ki. Jen fulladozva a röhögéstől emelte fel az egyiket.

- Sammy, szerintem megtaláltam a nekünk megfelelőt! - tartotta magasba a piros-fekete, flannel-kockás franciaágy huzatot. 

- Öcsi, ne már... - szívta Dean a vérét, amíg Gina feltűnés mentesen a kosárba helyezett egy bordó színűt. Így teltek az órák, a srácok egyre jobban élvezték a vásárlást. Szivatták egymást és a létező minden dolgot kipróbálták. 

- Ez lesz az! - állt meg a vörös lány egy krém színű ülő garnitúra előtt megbabonázva. - Ő kell nekem. 

- Pont ez? - kezdte Dean a lebeszélést, de belevágódott és az arca másról árulkodott. - Gyerekek, ez rohadt jó! Ha nem kell, akkor besuvasztom a könyvtárba és odaköltözöm. 

- Te meg a könyvtár - horkant fel Sam. 

- Majd átalakítom moziteremmé - vonta meg vállát a bátyja. 

- Egy baj van a bútorokkal - rágcsálta Jen a száját. - Nem fér bele a kosárba és csak darabokban szállíthatóak. Az pedig azt jelenti, senki nem rakja őket össze otthon. 

- Bízzátok rám - simított végig Castiel a karfán és el is tűnt. Eltűnt, méghozzá a teljes kanapéval és fotelekkel együtt. 

- Ez nem lopás? - kérdezte Gina kikerekedett szemekkel, de Dean lenyűgözve közbevágott.

- Miért nem jutott ez eddig soha eszünkbe? Cas csak huss és a kártyákra sincs szükség!

- A kosárban lévő dolgokat kifizetjük! - nézett rá barátnője szúrós szemekkel. 

- Jól van! - emelte fel Dean védekezően a két kezét. Nem akart belefolyni a vitába. 

- Akkor nézzük meg azt a komódot! - vigyorgott Jen és onnantól sokkal szabadabban mutatott rá dolgokra. Nem volt tervben, de a hűtőt is lecserélték, a dohányzóasztalt és végül a konyhabútort is. Castiel csak jött, ment, mindent hazaszállított. Az elektronikai cikkek felé vették az irányt, ahol beszereztek pár új TV-t és laptopot. 

Lassan hazafelé vették az irányt, bár a kocsi tartalmát kifizették, Gina lelkiismeretének megnyugtatására. Otthon hatalmas katyvasz várta őket, de Cas segítségével a régi dolgok egy adománygyűjtő helyre kerültek, az újak pedig a helyükre. Jen csillogó szemekkel meredt a vadonatúj konyhabútorra, Dean a kanapén fekve kapcsolgatta a TV-t, Sammy a laptopokat és kábeleket rendezgette, míg Castiel a mosógépet babrálta. Gina minden apróságok lecserélt és szétszórt a házban. Egyet kivéve. A doboz rejtekhelyén gondolkodott, mikor Jen toppant a szobába.

- Nem láttad a konyharu... - a doboz láttán lefagyott. - ...hákat. Ezt mikor csempészted be?

- Jen! Nem ez a lényeg. Cas hozta el, amíg a késeket válogattátok. Hová dugjam? 

- Ehhez gondolom szoba is jár majd, szóval mit szólnál az egyikhez mellettetek? 

- Fog... de nem fér be. Már a többi cuccot  bezsúfoltam oda! - tördelte ujjait a lány idegesen.

- Többi... áhhá! Szóval te titokban rendezkedtél. Dean tudja? - fonta karba kezeit a boszi. 

- Még nem, de...

- Húzd le a beled és mond meg neki! - fogta kézen a lányt és lefelé rángatta, vissza a nappaliba. 

- Nem lehet! - torpant meg az érintett. - Nem a legjobbkor jött. Nyakunkon a rohadt Egyetemesek, a szörnyek össze-vissza éledeznek és újabb fajok bukkannak fel. Nem vonhatom ki magam a forgalomból, Dean pedig ha megtudja, világgá megy!

- Ha a tökéletes pillanatra vársz, akkor közlöm veled: SOHA nem lesz olyan. Mindig lesznek szörnyek, lesznek gyökér csapatok, akik ártani akarnak nekünk, de ez családi vállalkozás, ahogy az a két idióta mondja mindig. A család pedig összetart. Főleg, mikor bővül! - fakadt ki Jen idegesen. A vörös lány lefagyott és nem tudta mit mondjon. Mióta megismerkedtek, utálták egymást. Aztán szépen lassan sikerült elviselni, sőt már-már megkedvelni a másikat, de nem hitte volna, hogy Ő rúgja majd fenéken mielőtt mindent tönkretesz maga körül. 

- Köszönöm - ölelte át hirtelen a boszorkányt, aki csak morogva, leengedett karokkal tűrte.

- Ugyan már. Engedj el és nyomás elújságolni a hírt! 

Észbe kapva, miszerint ők nincsenek ennyire jóban, egymás mellett lépkedve, némán haladtak vissza oda, ahol a még tudatlan vadászok, hófehér, jégkockaadagolós hűtőből itták a söröket.