Mondj egy érvet, hogy miért ne utáljalak.
Mondj egy érvet, hogy miért kellene megbocsássak.
Mondj egy érvet, hogy miért ne menjek világgá.
Ott voltam tőled pár méterre. Nem többre. A mosolyod felvillant, ennyi. Mint mindig elviccelted a dolgokat, de kivételesen te sem számítottál a következményekre. A csibészes ajkak, felfelé kunkorodtak, majd csodálkozva kikerekedett szemekkel hátráltál pár centit. Pont annyit, amennyire egy golyó hátrataszít a becsapódás erejével.
Mondj egy érvet, hogy miért nem vagy golyó álló.
Mondj egy érvet, hogy miért kellett hősködnöd.
Mondj egy érvet, hogy miért voltál olyan gyors.
Megtántorodtál, miközben testeddel védted a védtelent. Az egész jelenet lassított felvételben játszódott a szemem előtt. Megjelentél, majd a földre hullottál. Holtan. Abban a pillanatban nem csak a te mellkasodon lyuggasztottak fájdalmas sebeket a golyók. Az enyémen és Wandáén is. Akkor döbbentem rá, hogy vége van. Nincs visszaút. Soha többé nem hallom a fellengzős hangod, a beszólásaidat. Nem látom a mosolyod, nem érzem a csókjaidat és az illatod. Többé nem csaplak nyakon, ha elfelejted a határokat. Többé nem bújok az öledbe sírva, tudván vigaszt nyújtasz. Örökké elveszítettelek.
Mondj egy érvet, hogy miért kellett meghalnod.
Mondj egy érvet, hogy miért ne menjek utánad.
Mondj egy érvet, hogy miért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése