Ideges voltam a háború miatt. Tudtam, hogy nagy dolog közeleg és féltettem Buckyt. Mégis, amint T'Challa megjelent a házunk előtt, mind a ketten tudtuk, hogy mennie kell. A barátaiért, a világért és legfőképpen értünk. El szerettem volna kísérni, mikor újra találkozunk Steve-l, de a király lebeszélt róla. Így éppen a kertből hordtam be a fát, amit a "tél katonája" nem rég összehasogatott. Ekkor jelentek meg az ismerős arcok pár méterre.
-Lexy! - tárta ki a karját Steve Rogers. Már épp megöleltem volna a Kapitányt, mikor egy apró teremtmény, felfoghatatlan gyorsasággal lökött félre és száguldott keresztapja karjaiba. Igen, Grace már csak ilyen.
-Hiányoztál! - ölelte át a szőke katonát apró kezeivel.
-Te is nekem kishercegnő. - puszilta homlokon.
-Drágám, engedd el Steve bácsit. Olyan öreg, a végén eltöröd valamelyik csontját. - szidta nevetve lányát Buckyt, mire vállba löktem. Természetes az ép karjánál, érezzen is valamit.
-Örülök, hogy jól vagytok. - ugrott mellém Nat.
-Ti mikor jöttetek össze? - Botorkált elém Bruce Banner. Évek óta nem láttuk egymást. A hirtelen sokktól a nyakába ugrottam.
-Életben vagy! -fogdostam legjobb barátom vállait.
-Szültél egy gyereket! - kontrázott, mire mind a ketten felnevettünk. - Nem vicces. Az apja egy sorozatgyilkos... - súgta, amit mindenki hallott természetesen.
-Én is örülök neked, Bruce. - nevetett fel Buck.
-Hol van Howard? -Pislogott Steve a lányom hajzuhataga közül, aki úgy határozott, hogy szimbiózisban fog élni Amerika kapitányával.
-Ki az a Howard? - tárta szét Bruce a két karját.
-A fiam. - Vigyorgott Bucky.
-Fiad.... a fiatok.... két gyereket szültél. Neki! - mutogatott a doktor totál sokkos állapotban.
-Ahogy mondod.
-És elneveztétek...
-Tony apjáról, Steve jó barátjáról, Howard Starkról. Pontosan. -Mosolyodtam el.
-Most, hogy mindenki mindenről tud, elkezdhetnénk a megbeszélést. - Köhintett T'Challa halkan és egy puszit nyomott a félig alvó lányom feje búbjára.
-Mehetünk Buck? -nyújtotta át Steve a leányzót.
-Egy pillanat.
Mikor mindenki elindult a palota felé, a farkasom még egyszer szorosan átölelt minket, egy csókot nyomott az ajkaimra és hatalmas mosollyal az arcán közölte:
- Ne aggódj, vigyázz rájuk. Ez még nem a világ vége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése