2018. március 27., kedd

Live inside a dream


Kérdezhetnéd, miért ez a címe? Én sem tudom.. a szöszöcske másról szól. Mégis fogadd szeretetel egy jóóó hosszú kihagyás után. Szerintem/Remélem megtört a jég. 

Akkor és ott. Azt hitte mindenki, hogy ez örökké fog tartani. Te is. Én is. A szomszéd macskája is. Szép volt, de mocskos. Két élet, ami összefonódott, két lélek, mik taszították egymást. Egy ember és egy isten, egy király és egy számkivetett. Egy, mégis kettő.

Ne szeress! Skandáltam magamnak. Megkeményítettem a szívemet és meneteltem tovább, de a sebek apró cseppekben, némán sírva véreztek. Könnyek fagytak arcomra, miket igyekeztem visszanyelni, letörölni nyomtalanul. Nem sok sikerrel.
Futottam, ahogy a lábam bírta és képtelen voltam feldolgozni a tényt, hogy életem hátralévő részében egyedül leszek. Magányosan.

Ne szeress! Mormogtam, hisz a lelkem örökké darabokra tört. A történet fájdalmas. Nekem pedig nincs kedvem elmesélni. Harcos vagyok, nem picsogó hercegnő, kinek egy rózsa szárán éledező tüske tönkreteszi az életét. Nem fogok magvakat keresgélni a hamu alján. Sőt, semmilyen nyápic emberke nem fog hajam szorongatva felmászni egy toronyba és megmenteni a törékeny kis életem.
Nincs életem. Innentől fogva már nincs.

Ne szeress! Sziszegtem összeszorított fogakkal. Volt valaki, kit szerelemből. Volt még valaki, akit barátként és egy másik, akit testvérként. Szerettem? Szerettem. A szerelmem tönkretett. A barátom elárult, a testvérem megölt. Megölte… A jövőmet.

Akkor történt, mikor ő és én ketten, egyek lettünk. Egy reménytelen szerelem isten és ember között, egy gyümölcs, mely új életet adott és értelmet számunkra. Loki szíve meglágyult gyermeke iránt. Nekem új dimenziókat nyújtott az új élet. Általa megbocsátást nyertem. Legalábbis ezt hittem, mikor a karjaimban tartottam a csillogó szemű csöppséget. Az én új kezdetem. Fogalmazódott meg bennem. Ő a minden.

Csodálatos és már-már tökéletes volt minden, mit képzelni sem mertem. Aztán jött a szokásos történet. Minden tönkrement. Thor, kit barátnak hittem elkotyogta apjának, hogy gyermeknek adtam életet. Felesége, menteni próbálta a menthetetlent. Odin nem kegyelmezett. Tudta nélkül nem történhetett semmi. Loki védelme alatt mégsem látta az új kezdetet és ez sértette ego-ját, majd később tudatosult benne az elkerülhetetlen. Kedvenc hadvezére: anya lett.

Raven életében fontosabb lett valami a koronánál és a király életénél. Ezt pedig nem nézhette jó szemmel. Egy éjjel, mikor már az egész kastély nyugodtan pihegett ágyában, a lelkemben háború dúlt. Éreztem, hogy valami közeleg. Valami szélsőséges és mindenek felett álló. Éjjel, mikor minden csendes, neszre keltem. Kardom kivonva igyekeztem felderíteni sötét folyosókon a zaj forrását. mire visszaértem, minden lángokban állt. Az ágy, a függöny és leginkább a bölcső. A bölcső, melynek tartalma az életem jelentette. Nem sírt keservesen, mint más, egyszerű gyermek tette volna. Csendben és mosolyogva tűrte végzetét, akár az apja. Hideg, mégis izzó arckifejezésük előttem nap, mint nap.

Ne szeress! Estem térdeimre. A kemény márvány felsértette bőrömet, ahonnan vércsík szivárgott. Megtöröltem arcom. Sós és vörös nedv keveréke csorgott csuklómon, egészem könyököm hegyéig, akár egy néma festék, mit az utókornak hagyhatok.

NE SZERESS! Üvöltöttem torkom szakadtából. A szeretet gyengeség. A szeretet időpazarlás. Fáj. Annyira fáj… mikor azt hiszed minden rendben, beüt a világvége és mindent elvesznek tőled. Lehet az ember, isten, vagy a világ… tönkre fogja tenni. Ne félj!
Csak hunyd le a szemed. Végy egy nagy levegőt. Tisztítsad ki a tudatod. Felejtsd el szerelmed, kiért életed áldoznád. Barátod, ki melletted állt. Testvéred, kivel örök kötelék fonja sorsod, vagy gyermeked, ki a jövőd lehetett volna. Csak állj fel. Szegezd szemed a célra és menetelj tovább. Érzelmek nélkül. Fájdalom nélkül. Karddal a kézben. Öld meg ki utadba áll és végezz azzal, ki közeledni próbál. Egy a lényeg: Ne szeress.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése