Debate

Kicsinyke szösz.

Hófehér minden. A falak, az ágynemű és még a rohadt bútorok is. Ijedten ülnék fel, ha nem rántana vissza az egész testem átjáró éles fájdalom. Észhez térve végig gondolom a történteket. Az utolsó emlékem, hogy Lucifert próbáljuk visszatuszkolni a ketrecbe. Drága jó anyám, Rowena segítségre szorult, ezért beugrottam és minden erőmet felhasználva mondtam vele a bűbájt. Az arkangyal visszakerült a helyére, de a lábaim felmondták a szolgálatot és átjárt a forróság. 

Most pedig itt ébredtem, ebben a poshadtszagú kórteremben. Egyedül. A karomba szúrt tű feszített, az orromból kilógó cső pedig egyenesen irritált. Egy mozdulattal kirántottam mind a kettőt és óvatos léptekkel megpróbáltam lábra állni. Többszöri hintázásra sikerült, így imbolyogva a fürdő felé vettem az irányt. Megkapaszkodva a mosdóba erőltettem magam, hogy a tükörbe nézzek. Arcomon több sérülés éktelenkedett, amit rászáradt betadine keretezett. 

- De szarul nézel ki Jen - motyogtam a visszatükröződő képnek, mire hangokat és motoszkálást, maj kétségbeesett kiálltást hallottam a szobából. 

- Eltűnt! Istenem... Jen! - szaladt be Gina a fürdőbe és riadt arcán láttam a meglepettséget. Elég nyúzottnak tűnt, mint aki napok óta nem aludt. Ruhája még mindig ugyanaz, mint amiben az ördögre vadásztunk, annyi különbséggel, hogy poros, szakadt volt és itt-ott vérfoltos. 

- Mit pánikolsz? Itt vagyok - néztem rá flegmán. 

- Sam megölt volna, ha pont az én felügyeletem alatt veszik nyomod - lépett közelebb és visszasegített az ágyra. 

- Mi a fészkes fene történt? 

- Lucifer bezárva,a terv sikerült. Annyi hibával, hogy mikor visszaraktuk, te szinte a szó szoros értelmében kigyulladtál - dörzsölt meg a szemeit. - Nem tudjuk mitől történhetett, de rajta vagyunk az ügyön. Sam már minden könyvet átnézett a bunkerban, Castiel felment a Mennybe és ott érdeklődik. Dean napok óta telefonálgat.

- Hány napig voltam kiütve? - jutott eszembe az újabb kérdés. 

- Négy. Ebből egy teljes napig Cas gyógyított. Ez amit most látsz… már a jobbik eset - húzta el a száját. Bele se mertem gondolni milyen lehetett az eredeti, így inkább eltereltem a szót. 

- Hol vannak a srácok? 

- Dean kávé után kutat, Sam pedig telefonál. 

- Király - álltam fel ismét. - Akkor húzzunk haza - indultam meg a székre kipakolt, frissen mosott ismerős gönceim felé. Gina csak elképedve nézett, aztán mikor leesett neki a helyzet, elém sétált. Magára erőltett nyugalommal fogta meg a vállam. 

- Pihenj még. Az orvosok szerint legalább a héten megfigyelés alatt kell maradnod.

- Persze - tört ki belőlem a nevetés, aminek hátrányaként érezni kezdtem a porrá zúzódott bordáimat is. 

- Megyek és szólok a fiúknak, te pedig feküdj vissza! - indult meg az ajtó felé. Úgy tettem, mint aki szót fogad. Kilesve figyeltem, ahogy eltűnik a folyosó végén. Az állapotomhoz mért gyorsasággal magamra kapkodtam a ruháimat és mint aki jól végezte dolgát, elindultam a másik irányba. 

Bolyongva a folyosókon, rá kellett jöjjek, hogy az épület hatalmas és gőzöm sincs merre vagyok. Még sosem jártam itt azelőtt, nemhogy betegként. A tempóm sem volt az általánoshoz hasonlítható, így még rosszabbnak tűnt a helyzet. Emberek billegtek világos, hátul szétnyílt hálóingekben, ki kerettel, ki infúzióva. A sok beteg látványától már a rosszullét kerülgetett, de kitartóan mentem tovább. Jó egyed óra eltévedés után, az egyik sarkon ismerős hangokat hallottam.

- Nem vesztettem el. Egyszerűen lelépett… - magyarázkodott Gina kétségbeesetten.

- Rád volt bízva az Isten szerelmére! - Sam hangja idegesen és hűvösen csengett, mégis melengette az aggodalma a szívemet. 

- Ne vele üvöltözz Sammy, inkább a csajodat kérd számon, hogy miért tűnt el szó nélkül! - pirított rá a bátyja. 

- Mi van, ha nem tűnt el, hanem elvitték? - Fújtatott Sam.

- Neki állt öltözködni - kotyogott bele Gina.

- Befejezteték? - léptem ki a csempék takarásából. Dean arca mérges volt, de egyre inkább megenyhült. Gina leült az egyik várószékre és ott igyekezett lehiggadni, míg Sam gondolkodás nélkül a karjaiba zárt. 

- Nincs semmi bajod! - csókolgatta a fejem tetejét és úgy szorított, hogy már fájt.

- Megfulladok - nyöszörögtem fájó porcikákkal. 

- Merre jártál boszika? - ivott bele Dean a kávéjába és szigorú, számonkérő képet erőltetett magára.

- Sétálgattam. 

- Az jó ötlet. Főleg, ha arra megy ki a játék, hogy ez a mamlasz öcsém kifeküdjön a padlón. - vigyorgott.

- Dean, Jen csak sétált. Én pedig nem regáltam annyira túl, mint mondja - intézte felém. Fülig érő vigyorral csóváltam meg a fejem. Jó érzés volt tudni, hogy van mögöttem egy szerető család, akik egy negyed órás eltűnés végett is képesek halálra aggódni magukat. Értem. 

- Haza akarok menni - karoltam át magam. - Derítsük ki, hogy mitől küldött Lucifer vakációzni. 

Senki nem szólt többet. Dean elmosolyodott, amint érzékelte,hogy visszatért belém a makacsság és tenni akarás. Sam pedig egy cinkos kacsintással lépett hozzám, átkarolt és hazáigel se engedett. Mintha attól félt volna, hogy útközben kiugrom az impalából és világgá szaladok.